Mauser Hsc

A Mauser HSc egy 7.65mm-es kaliberű pisztoly, amelyet a náci Németországban gyártottak a második világháború, és a háború utáni időszak idején. A HSc megjelölés a Hahn Selbstspanner ("önfeszítő kakasos") pisztoly rövidítése, a harmadik és egyben utolsó "C" dizájnja. Gyártása folytatódott 1945-től 1946-ig a francia megszállás alatt, és később, 1968 és 1977 között a Mauser által. Félig exponált kakasa, kettős működésű elsütőbillentyűje, egyoszlopos tára van, valamint a cső körül egy rugó helyezkedik el. A Mauser HSc eredetileg kereskedelmi célra készült. A kortárs német Walther PPK-val és PP-vel, valamint a rendőrségi és katonai használatra szánt Sauer 38H-val vetekedett. Kezdetben a haditengerészet (Kriegsmarine) szerezte meg, majd a hadsereg és a rendőrség is követte. A Luftwaffe vagy a Waffen-SS által használt HSc pisztolyokat a hadsereg és a rendőrség készleteiből szerezték be. A gyártás az 1940-es évek végén indult a 700000-es szériaszámmal az 1934-es Mauser modell számának folytatásaként, amely egy sokkal bonyolultabban elkészíthető pisztoly volt. A korai fegyvereknek jól megmunkált, fából készült markolata van, nagyon fényesek és gazdagon kékítettek. Az első 1350 darab pisztolyt kereskedelmi piacra szánták, és a markolatcsavarok alacsony elhelyezkedése miatt "alacsony markolatcsavaros" változatként terjedt el. A kezdeti gyártmányok nagyjából felét a náci Németország Kriegsmarine-ja vásárolta meg. Ma ezek a régi alacsony markolatú pisztolyok ritkaságszámba mennek. Körülbelül a 701345-ös szériaszámnál a markolatcsavarokat egy központibb és tartósabb pozícióba helyezték át. A német hadsereg kezdeti 3000 darab pisztoly megrendelésével kezdte meg a Mauser HSc beszerzését 1941 elején, kezdve a 701345-ös szériaszámtól nagyjából a 712000-es szériaszámig. Ezeken a pisztolyokon egy Eagle/655 vizsgálóbélyegző található a bal hátsó sátorvas ívén, egy, a gyári próbalövést igazoló Eagle/N pedig a jobb hátsó sátorvas ívén, valamint a szán jobb első részén. Egy kis "Army Test Proof" megjelölés is került a markolat bal hátsó részére. A későbbiekben is rendelt fegyvert a hadsereg a háború alatt, mellette pedig a rendvédelem és a haditengerészet is, a 252.000 legyártott pisztoly 24%-a pedig kereskedelmi forgalomba került. Egy második, körülbelül 5000 darab pisztolyból álló, hadseregnek szánt széria azokból a darabokból állt, amelyek sorozatszáma megszakításokkal nagyjából 712000 és 745000 között mozgott. Ezeken a fegyvereken egy Eagle/655 WaA (katonai jóváhagyás) jelzés található a bal hátsó sátorvas ívén, míg egy Eagle/N tüzelési próbajel a jobb hátsó sátorvas ívén, valamint a jobb szán elején, viszont a bal markolatcsapon nincs korrektúrajel. Ezen pisztolyok bevonata is első osztályú. A harmadik hadi változat körülbelül 4000 darabot számlál, sorozatszáma megszakításokkal nagyjából 745000-től 790000-ig terjed. Ezeken a példányokon egy Eagle/135 elfogadási jel található a bal hátsó sátorvas ívén, illetve két Eagle/N tüzelési próbajel a jobb oldalon. A korábbi pisztolyokra jellemző magas színvonalú felületkezelés ebben a gyártási szakaszban gyengülni kezd. A negyedik verzió 31.000 darab, megszakításokkal nagyjából 790000-től 886000-ig számozott pisztolyból áll. Ezeken a fegyvereken is megtalálható az Eagle/135 elfogadási jel és Eagle/N tanújel, akárcsak az előző szériákon. A 855000-es szériaszámtól kezdődő pisztolyokon a szán bal oldalán most egy háromvonalas felirat van fémjelezve a bannerrel együtt. A felületkezelés ezeken a pisztolyokon durvább, és megjelenik a katonai "dusk blue" árnyalat. A felső irányzékban lévő csatornán már nincs keresztvonalas megmunkálás. A néhány, megszakításokkal nagyjából 886000-től 952000-ig terjedő sorozatszámú, mintegy 32.000 darabból álló utolsó széria pisztolyainak szánján háromvonalas felirat található a bal oldalon, illetve Eagle/WaA135 elfogadási jel, valamint Eagle/N tanújel is található rajta. A 940000-es sorozatszám-végi példányok fekete műanyag markolatpaneleket kaptak. A legutolsó pisztolyok 949500-tól 952000-ig Mauser-féle foszfátos fényezésűek voltak, amely némileg hasonlít az Egyesült Államok által a legtöbb M1 puskán és M1 karabélyon, illetve az M1911 pisztolyokon használt parkerizáláshoz. A Mauser-féle foszfátbevonat színben variálható a sötétszürkétől egészen a zöldes árnyalatokig. Manapság ezek a foszfátozott pisztolyok ritkaságszámba mennek, az Eagle/WaA135 elfogadási jellel ellátott darabok a katonai gyűjtők kedvence. Az Eagle/WaA135 jelzések általában "jobbra fent" találhatóak a korai foszfátbevonatú pisztolyokon, míg az újabbakon "fejjel lefelé". A legtöbb ilyen késői szériás pisztoly kisebb alkatrészei általában régebbi, kékített és újabb, foszfátozott részek ötvözete. Léteznek HSc-k különféle felületű tokkal és szánnal, ezek rendkívül ritkák, és igen vonzók a katonai gyűjtők számára. A legutolsó második világháborús német gyártás az amerikai csapatok által az Oberndorf térség elfoglalásával végződött 1945 áprilisának végén. Ezután a terület francia kézre került, és a gyártást 1946-ban a francia felhasználás érdekében befejezték. A szolgálati pisztollyal nem ellátott katonai állomány tagjai gyakran vásároltak HSc pisztolyokat kereskedelmi piacról, és azokat használták a harctéren. Ezek a polgári eredetű pisztolyok gyakran a katonákkal együtt visszatértek a háborúból második világháborús "szuvenírként", gyakran katonai hitelesítéssel ellátott HSc pisztolytokokban.