Mauser Kar 98 Hunting Edition

A Karabiner 98 kurz (németül: "98-as rövid karabély"), gyakran Kar98k vagy K98k néven ismert, és gyakran tévesen "K98"-ként (amely egy lengyel karabély volt) is emlegetik, egy forgó-tolózáras puska 7.92×57mm Mauser kaliberben, amelyet 1935. június 21-én a német Wehrmacht (hadsereg) szolgálati fegyverként rendszeresített. Ez a Mauser hosszú sorozatot felölelő katonai puskáinak egyik utolsó fejlesztése volt. Bár megjelentek automata és félautomata puskák is a második világháború során, a német hadsereg fő szolgálati puskája maradt egészen a háború végéig, 1945-ben. Milliókat foglaltak le a szovjetek a második világháború végén, és széles körben terjesztették őket katonai segélyként. A Karabiner 98k így továbbra is felbukkant különböző konfliktusokban az egész világon, ahogy viszály esetén újra előveszik őket a raktárokból. 1934 februárjában a Heereswaffenamt (a német hadsereg fegyverkezési hivatala) elrendelte egy új katonai puska rendszeresítését. A Karabiner 98k korábbi puskákból származik, név szerint az 1924-es Mauser Standardmodellből és a Karabiner 98b-ből, mindkettőt pedig a Gewehr 98 alapján fejlesztették ki. Mivel a Karabiner 98k puska rövidebb volt a korábbi Karabiner 98b-nél (amely csak nevében volt karabély, valójában a Gewehr 98 hosszú puskájának egy javított irányzékokkal ellátott változata volt), ezért a Karabiner 98 kurz nevet kapta, ami azt jelenti: "98-as rövid karabély". Csakúgy, mint elődje, a puska híres volt megbízhatóságáról, nagy pontosságáról, valamint hatékony lőtávolságáról 500 méterig vas irányzékokkal, és 1000 méterig egy 8-szoros nagyítású teleszkópos irányzékkal. Az új, rövidebb csövű puskák iránti igény és a Karabiner 98k bemutatása, amely 600 mm hosszú csővel rendelkezik, vezettek a standard német katonai puskalőszer megváltoztatásához. Az 1903-as mintájú 7.92×57mm-es Mauser S Patrone ("Patrone Spitzgeschoss" azaz hegyes lövedékű töltény) túl nagy csőtorkolati energiát produkált olyan fegyverekből kilőve, amelyek nem rendelkeztek hosszú csővel, mint például a Gewehr 98. Úgy találták, hogy az s.S. Patrone, amelyet eredetileg hosszú távú géppuskákhoz terveztek, kevesebb csőtorkolati energiát eredményezett olyan puskákból lőve, amelyek rövidebb csővel rendelkeztek, és nagyobb pontosságot is biztosított. Emiatt az S Patrone-t 1933-ban kivonták, és az s.S. Patrone lett a szabványos német katonai töltény az 1930-as években.